Irány a tanya!
Szegeden, egy ötödik emeleti panellakásban éltünk. Hiába ültettem ott
paradicsomot az erkélyre, a méhecske nem jött fel beporozni – kezdte
történetüket Helga, hogy környezettudatosságra törekvő családként hogyan
költöztek a Domaszék környéki tanyavilágba.
Vegyszermentesen és környezettudatosan szeretett volna élni Horváth
Helga családjával, ezért a szegedi pörgést hátrahagyva egy tanyára
költöztek. Maguknak készítik a szappant, komposztálnak, az ötéves Boti
pedig büszke rá, ha a saját biozöldségüket eheti.
– A kilométerkőtől pár méterre van egy földút, onnan már látszik a ház – navigált a telefonban Horváth Helga,
amikor domaszéki tanyájukra igyekeztünk. A lucernaföldön és a kis erdőn
túl már nyílt a kapu, a családanya fogadott. Gyermeke, az ötéves Boti
épp a kertben szaladgált, de a szöcskevadászat közben időt szakított
üdvözlésünkre. – Nyugodtan ki tudjuk engedni szaladgálni, itt nem lép
bele semmibe, nincsenek se üvegek, sem szemét, nem úgy, mint a
játszótereken – csatlakozott hozzánk párja, Zoltán is.
Elég volt a pörgésből
–
Szegeden, egy ötödik emeleti panellakásban éltünk. Hiába ültettem ott
paradicsomot az erkélyre, a méhecske nem jött fel beporozni – kezdte
történetüket Helga, hogy környezettudatosságra törekvő családként hogyan
költöztek a Domaszék környéki tanyavilágba. A kis ház felé sétálva
telkükön egy egykori almásba botlottunk, a fákkal és kerítéssel
körülvett birtokon zöldségeket, gyümölcsöket és fűszernövényeket
tartanak. Néhány gólya repülte át épp fejünk felett a birtok határát, az
őzeket a szomszéd hereföldre csak éjszakára várták.
– Nem félek
itt jobban, mint a városban – jegyezte meg Helga, látva a távoli
szomszédokat keresgélő tekintetünket. Helga idősebb fia, a 17 éves Zoli
nehezebben élte meg a váltást, de hiába élnek tanyán, közel a
buszmegálló, és mindenki bejár dolgozni, tanulni Szegedre, az internet
sebessége is megfelelő. – Elegünk lett a városi pörgésből, szerettük
volna elhagyni a vegyszeres ételeket, kozmetikumokat, és egészséges
életet élni. Az első lépés az volt, hogy 1-2 éve elvégeztem egy
háziszappan-készítő tanfolyamot, innen indult a környezettudatosságunk.
Egy hónap alatt mindent lecseréltünk, én csinálom többek között
kecsketejből a szappant, a samponokat, az arc- és kézkrémeket, a
mosogatószert – mesélte Helga már a kerti lócán üldögélve. Mellette egy
kosár bab száradt éppen, körülöttünk illatos gyógynövények csokrai
lógtak, a hűvösben pedig házi, áfonyás-mentás-citromfüves szörp került
az asztalra csipkebogyóval. – Csak egy kis barna cukor van benne –
nyugtatott meg, miközben a szaladgáló kicsinek is töltött belőle.
Csak egy hétvégének indult
– Decemberben
költöztünk ide. Amikor megvettük a tanyát, csak egy hétvégére akartunk
először kijönni, hogy megnézzük, milyen itt, de hétfőn már csak
csomagolni mentünk vissza a szegedi lakásba – mesélték nevetve, hogyan
fűtöttek – központi rendszer híján – kályhákkal eleinte. Azóta a
nagyobbik gyermek besegít a fűnyírásban, Zoltán a kert fejlesztését,
Helga pedig birkák és csirkék vásárlását tervezi. – Nem számolgattunk
utána, hogy anyagilag a városi vagy a tanyasi lét olcsóbb. Azt tudom,
hogy amíg az üres, városi lakást árultuk, havi 30 ezer forintot kellett a
közös költségre és az átalánydíjakra költenünk, itt csak
villanyszámlánk van, kevesebb inger ér a vásárlásra. A városba persze be
kell mennünk, de spóroltunk azzal, hogy földgázüzemű autót vettünk –
folytatta.
Nem világosodtak meg
A család
szerette volna az élelmiszereket is biomódon megtermeszteni magának. –
Nem termelünk semmit eladásra, de a saját répánkat, cukkininket esszük, a
szappanba is az itthon termesztett növények, köztük körömvirág,
levendula, izsópfű kerülnek – magyarázta Helga is, miközben a konyhakert
felé kalauzolt. Elhaladtunk a komposztáló és a gyógynövényszárító
alkalmatosságok mellett, az édesanya pedig izgatottan ellenőrizte,
érik-e már a lábunk mellett futó dinnye. Boti is utolért bennünket, és
látva, hogy a kis fóliasátor felé tartunk, gyorsan kért egy kis
koktélparadicsomot. Nyugodtan falatozhattunk belőle, hiszen nem
permeteznek semmit, nem kellett megmosnunk. A gyermekek egészsége a fő
szempont a családban, a kicsinek például szokása, hogy kiszalad, kihúz
egy répát, és azt rágcsálja. De amikor segít a kertben, a közeli boltból
kaphat egy kis édességet.
– Mi nem világosodtunk és nem tértünk
meg, de nekünk ez a tudat jó – jegyezte meg Zoltán, majd elmondta: meg
kell venniük, amit nem tudnak megtermelni, de legutóbb például a saját
készítésű szappant házi kolbászra cserélték. – Próbáljuk a kicsit is
bevonni, hogy ne az a kép éljen benne: elhúzza a hűtőt a
bevásárlóközpontban, és ott a zacskós kukorica. Mi itthon elvetettük a
magokat, majd együtt törtük le a csövet, és anya főzte meg. Így látta
végig, és tudja, mi miből van – beszéltek az első kalandokról a
konyhakertben. – Az asztalnál ülve Boti mindig megkérdezi, hogy a saját
zöldségünk van-e a tányéron, és büszke rá, ha az.
Forrás:
Fotó forrása
2014. szeptember 6., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése